- Tudom nem a legudvariasabb kérdéssel kezdem, de árulja el, hallotta a fehérvári szurkolókat Kecskeméten a második félidőben?

Igen, és ahogy az a hivatalos honlapon is megjelent, megértem és elfogadom a szurkolók kritikáját. Sok helyen dolgoztam már és tudom, hogyha sikeres egy csapat, akkor a szurkolók mindenkit szeretnek, de ha botladozik az együttes és rossz játékkal vereséget szenved, akkor mindenkit utálnak.

-         Hosszú évek óta, most először nincsenek pénzügyi gondok a csapat körül. Az eredmények mégis messze elmaradnak a várttól. Mi ennek az oka?

Az, hogy van pénz az ügymenetre és a fizetésüket időben megkapják a játékosok még nem egyenes következménye a jó eredményeknek. Ha ez így lenne, akkor az a csapat nyerné a Bajnokok Ligáját, ahol 5 forinttal többet fizetnek a játékosoknak.

-         Mi az, ami hiányzik még a csapatnál ahhoz, hogy eredményesen szerepeljen a Vidi?

Nyilván komoly felelőssége van a játékosoknak, edzőknek, vezetőknek és természetesen nekem is.  Azt tudom mondani, ez egy vajúdás alatt lévő csapat. A jelenlegi fehérvári miliő, ami körülveszi  a csapatot, teljes mértékben éretlen még arra, hogy bajnokcsapat legyen a Fehérvárból.

-         Hasonlóan sejtelmesen fogalmazott legutóbb Varga István is. Mi szurkolók viszont csak találgatni tudjuk, mit is értenek „fehérvári miliő” alatt? Kifejtené ezt bővebben?

Mindenki, aki a csapat körül tevékenykedik görcsben van, ingerült, ideges, kapkod. De már 1990-ben, amikor itt voltam, akkor is ezt éreztem. Nem tudom megmagyarázni az okát. Ez a hangulat, ami ma Fehérváron a labdarúgás körül uralkodik, nem alkalmas arra, hogy bajnoki címet szerezzen a Fehérvár.  Csak egy példát mondok, ami látszólag nem ide tartozik, de talán jól érzékelteti, mit is értek „fehérvári miliő” alatt. Itt van az Alapítvány (Videoton Labdarúgó Közalapítvány – a szerk.) és a fehérvári klub küszködése, ami már több mint 1 éve zajlik. Annak idején nagyon helyesen létrehozták az Alapítványt azért, hogy a gyerekek elől a bal szélső, a csatár, a hátvéd, tehát a felnőtt csapat fizetése ne vigye el a pénzt. Ez teljesen jogos lépés volt. Azóta viszont normalizálódtak a pénzügyi dolgok. Ezt jeleztük is a város vezetése felé. Az viszont már nem egy szerencsés helyzet, hogy ezek után az Alapítványtól – ahol többnyire fehérvári srácok fociznak – ugyanúgy tudunk csak játékosokat vásárolni, mintha a Debrecentől, Ferencvárostól vagy épp a Győrtől vásárolnánk a fiatal labdarúgókat.  Én elhiszem, hogy az Alapítványt a jó szándék vezérelte, de ez akkor is egy lehetetlen állapotot idézett elő. Mintha az Alapítvány és a klub egymás vetélytársai lennének. Ez is egy része a „fehérvári miliőnek” és sok ilyen részből áll össze az a klub körül kialakult nem túl szerencsés helyzet, ami miatt jelenleg nem látok esélyt arra, hogy idén bajnoki címről beszélgethessünk. Ahhoz, hogy 1 év alatt felépíthessünk egy ütőképes bajnokcsapatot, nem kell más, mint 11 olyan játékost vásárolni, akik egyenként és csapatként is kimagaslanak a hazai bajnokságból. Egy-egy ilyen játékos ára 1 millió eurónál kezdődik. Ez persze csak elmélet, hiszen ma Magyarországon nincs egyetlen tulajdonos sem, aki ennyi pénzt áldozna játékosokra.

-         De épp a múlthét volt a bizonyíték arra, hogy kis költségvetésű csapat is megtréfálhatja a nagyokat. Gondoljon csak a Siófok Magyar Kupa szereplésére.

Ilyenek mindig vannak, nem csak itthon, de külföldön is. A fehérváriaknak viszont meg kell érteniük azt, hogy a Debrecen, MTK, Újpest már 5-8 éve építgeti a csapatot. Mi ezt most kezdtük el. Olyan krízis után vagyunk, hogy csoda, hogy van profi foci Fehérváron.

-         Nem volt túl merész célkitűzés az 1-4. helyezés valamelyike, egy ilyen krízist követően a csapatépítés kezdetén?

A szurkolóknak is meg kell érteni, várjuk meg az elszámolást. Nincs még vége a bajnokságnak. Tavasszal lejátszottunk eddig 3 mérkőzést. És a szurkolók már számon kérik azt az eredményt, amit a bajnokság végére kell elérnie a csapatnak? Jobb lenne az, ha most lennénk a harmadik helyen és bajnokság végén a hetedik helyen? Ez a türelmetlenség is része a „fehérvári miliőnek”. Nem ígértük azt, hogy március 21-én a dobogón lesz a csapat. Ezt mégis számon kérik. Szidnak engem, szidják az edzőt, pedig a célkitűzés az év végére szólt.

-         Ha már szóba került az edző, tényleg Varga István volt a legmegfelelőbb személy aki leülhetett Disztl helyére?

Nem volt abban az időben túl sok választás. A vezetők azt kérték tőlem, hogy tegyek le az asztalra négy külföldi és négy magyar nevet, akik szóba jöhetnek, mint az FC Fehérvár edzője. Letettem ezt a nyolc nevet és végül Vargára esett a választás.

-         Ön szerint jó döntés volt Varga István? Jobbak az eredményei, mint Disztl Laci eredményei voltak?

Mielőtt erre válaszolnék, el kell mondanom, hogy télen három játékos megszerzését tartottam fontosnak. Koltai Tamást Győrből, Pollák Zoltánt Újpestről és Szakály Pétert Debrecenből. Egyik klubbal sem tudtunk megegyezni. A többi megszerezhető magyar játékos hasonló képességű lett volna, mint akik itt vannak. Ezért kénytelenek voltunk újabb külföldieket leigazolni. És akkor térjünk vissza az eredeti kérdéshez. Disztlt nem azért kellett elsősorban meneszteni, mert eredménytelenül szerepelt a csapat, hanem mert hatalmas ellentétek voltak az öltözőn belül a magyar és a külföldi játékosok között. És ezt az ellentétet Disztl nem tudta csillapítani. Egy olyan edző kellett, aki kompromisszumkészebb, így esett a választás Vargára. A játékosok is azt mondják, és én is azt tapasztalom, hogy ma már nem beszélhetünk magyar és külföldi játékosok közt lévő ellentétekről, feszültségekről.

-          Nem sok a 11 külföldi játékos ennek ellenére a csapatban?

Azokat a célokat, amiket a vezetőség kitűzött, a többi csapat is 8-10 külföldivel tudja csak megoldani. Az MTK már korábban letért erről az útról, de ők nem is fogják megnyerni most a bajnokságot. Ha a későbbiekben a fehérvári vezetőség is ezt az utat szeretné járni, amit az MTK, nincs semmi akadálya, de kell néhány év, amíg a mi akadémistáink is felnőnek.

-         Azok a külföldi játékosok, akik a télen kerültek a csapathoz és már bemutatkoztak az nb1-ben vagy az nb3-ban, okoztak Önnek csalódást?

Ebben a kérdésben megint benne van a „fehérvári miliő” problémája. Megint a külföldiekkel foglalkozunk. Kérdezem, mi van a magyarokkal? Azt is meg kell kérdezni, hogy a magyarok okoztak-e csalódást vagy nem. Hogy volt a kecskeméti vereség? Egy métereket szálló labdát Csordás – aki korábban a játékosom volt és pontosan tudom, hogy 166 cm magas – az alapvonalunkról simán visszafejelhetett, a védők meg csak nézték, ahogy Kormos gólt lő. De nem akarok szakmai értékelésbe most belemenni, csak érzékeltetni szerettem volna, hogy már a kérdés is különbséget tesz külföldi és magyar játékos között.

-         Szakmai szemmel elképzelhető, hogy van igazság abban, amit mond. De ha megpróbálja a szurkolók szemén keresztül nézni a dolgot, akkor talán joggal vetődik fel az az elvárás, ha már idehozunk egy külföldit, akkor annak a külföldinek kétszer olyan jól kell teljesítenie, mint adott esetben egy saját nevelésű játékosnak ahhoz, hogy a szurkolók ugyanúgy elfogadják.  

Ez így van, és szimpatikus is ez a dolog a szurkolók részéről. De a profi labdarúgás nem erről szól. Ha valahol, akkor az angol fociban imádják a helyieket. Mégis az angol első osztályban játszó labdarúgók több mint 70%-a külföldi. Szakmai szemmel nézve, nem szabad különbséget tenni külföldi és magyar játékos között. Egy edző szemében egy játékos nem élvezhet előnyt csak azért, mert saját nevelésű játékos.

-         Lelátói pletyka, és remélem nem haragszik meg, ha megkérdezem, de ugye azt beszéltük meg az interjú előtt, hogy bármit kérdezhetek. Szóval a lelátókon olyan pletykákat hallani, hogy ön rendszeresen beleszól a csapat összeállításába. Tényleg ön szokta megmondani, hogy mikor ki játszhat és ki nem?

Ezt mindig mondják. Azért, mert furkálódni ezzel lehet a legjobban. Kétlem, hogy ezt jó szándékkal mondják. A szurkolók nyugodtan megkérdezhetik a játékosokat, edzőket, hogy hányszor volt olyan, hogy én megmondtam azt, hogy ki játszhat és ki nem? Ha Varga István kikéri a véleményemet, akkor elmondom, de ha nem kéri ki, akkor nem szólok bele a munkájába. Úgy érzem, hogy korábban már annyi csalódás érte a szurkolókat, annyiszor becsapták őket itt Fehérváron, hogy már nem tudnak megbízni senkiben sem. Ez is része a „fehérvári miliőnek”. És erről nem a szurkolók tehetnek, hanem azok, akik korábban becsapták őket. A világon az egyik legnehezebb dolog az elveszett bizalmat visszaszerezni.

-          Hogy látja Ön a városvezetés és a klub közti kapcsolatot?

A városvezetést a legmesszemenőbbik becsülöm. Csak jó indulatot, segíteni akarást tapasztaltam a részükről. A közgyűlés ellenszavazat nélkül elfogadta az utánpótlás programot.

-         Akkor, ha jól értem, a városvezetés nem része a „fehérvári miliőnek”?

Előrébb tartanánk, ha mindenki úgy állna a klubhoz, ahogy a városvezetés.

(A Dr. Mezey Györggyel készült interjú második része 1-2 napon belül felkerül a VBKE honlapjára. Ebben Mezey úr elárulja, miért maradt ki a csapatból Kecskeméten az ősz legjobb játékosa; Andic, elmondja véleményét Mohl Dávidról, említést tesz Bognár György rövid felcsúti "karrierjéről" és azt is elárulja, szóba került-e a neve, mint edző Székesfehérváron.)