Tabella
 
1. Mezőkövesd 6  13
2. Csákvár
6
  13
3. Honvéd 5  12
4. Vasas 6  12
5. Szeged 6  11
6. Karcag 6  11
7. Szentlőrinc 6  8
8. Békéscsaba 6  8
9. Tiszakécske 6
 8

10.

 Ajka 6  7
11. Kecskemét 5  6

12.

 Soroksár

6

 6
13. VIDEOTON 6  5
14. BVSC 6  4
15. Budafok 6  4
16. Kozármisleny 6  2
  részletes tabella    
 
 Bejelentkezés
A szurkolók csak találgatnak
Az őszi sikertelen produkciót követően az új vezetőedző irányítása mellett a Videoton sorra nyerte mérkőzéseit, s az idén lejátszott mérkőzések alapján vezeti a tabellát. Minden rendben ment, sehonnan egy panasz, mindenki mosolygott és elégedett volt. Mígnem szombat este robbant az a bizonyos bomba.
 

A Zalaegerszeg elleni mérkőzés előtt Bicskei Bertalan, egy a Videoton klubigazgatójához intézett újságírói kérdést követően közölte, hogy a nyártól már nem kíván Székesfehérváron edzősködni. Döntését nem indokolta meg sem az újságíróknak, sem a jelenlévő vezetőnek, sem pedig a mérkőzést követően a szurkolóknak. Így aztán mindenki találgat. Készülnek a minden alapot nélkülöző verziók, hallani féligazságokon alapuló történeteket is, de a vezetőedzőét nem. Beszélik, hogy két játékos büntetése körül kialakult helyzet a kiváltója a tréner döntésének. Ha így van, miért nem lehet ezt közölni? Ha nincs így, miért nem lehet a döntés bejelentését követően azonnal indokolni is, hogy megelőzhetők legyenek a pletykák? És miért nem a Videoton FC Kft ügyvezetője tudta meg először a hírt, miszerint új edző után nézhet a nyártól? Egyáltalán: mi az oka ennek a nagy titkolózásnak?
Hallgatnak az edzők és hallgatnak a játékosok is. Pedig a Videotonnak rendkívül kitartó és nagyon hűséges szurkolótábora van. Ők ez elmúlt évtizedben szinte sikerek nélkül tartottak ki szeretett csapatuk mellett. Időnként kapnak egy kevés jót a csapattól, de mire komolyabb reményeket szőnének, addigra rendre visszaesés tapasztalható. Talán ők azok, akik leginkább megérdemelnék az őszinteséget mind a Kft vezetői, mind pedig a vezetőedző részéről. De mint már annyiszor, ők most is csak huszadrangúak ebben a problémákkal terhes magyar labdarúgásban. Ők, akik rendre fizetnek azért, hogy szerethessenek valamit. Ők, akik rendre elkísérik csapatukat az idegenbeli mérkőzésekre. Ők, akik a legapróbb sikereknek is nagyon tudnak örülni. És most ők azok, akik ismét aggódnak és egymást kérdezgetik, hogy mi történt.
És ők azok, akik csak a sor végén állva várhatják, hogy néhány őszinte szó eljusson hozzájuk.
2003.04.14. 10:27
 
Vissza    Nyomtatás