FCF: Alves
Idén januárban dőlt el végleg, hogy az orosz Vlagyivosztokból Európába, azon belül is Magyarországra visszavágyó brazil labdarúgó, Andre Alves Dos Santos nem Kaposváron, hanem Székesfehérváron, az FC Fehérvárnál folytatja pályafutását.
 
- Ennyire elrettentette Szibéria, a kőkemény orosz valóság?

- Az a tavaly őszi, kint eltöltött pár hónap arra volt jó, hogy gazdagabb legyek egy újabb tapasztalattal. Számomra nagyon nehéz időszak volt, hiszen alapvetően családcentrikus vagyok. Viszont a feleségemet és a kislányomat az orosz hatóságok csak egy hónapra engedték Vlagyivosztokba. Az nekem, de nekik is nagyon kevés volt, állandóan a hiányérzettel küszködtem én is, de a feleségem, a 24 éves Melanie és a jelenleg 4 éves kislányunk, Ingrid is. De a borzasztóan nagy távolságokat is nehezen viseltem el, szinte állandóan a repülőgépen tartózkodtunk a mérkőzések miatt. Fárasztó volt, ezért is döntöttem úgy, hogy elég volt, s ha lehet, visszatérek Magyarországra.

- Sikerült, ráadásul az európai karrierje is itt, Budapesten kezdődött.

- Így igaz, még 2005-ben igazoltam a Budapesti Honvédhoz, ahol az őszi szezonban 14 mérkőzésen 6 gólt szereztem. Azt követte Kaposvár, ahol 73 NB I-es találkozón 26 gól állt a nevem mellett. Onnan mentem ki kölcsönjátékosként Vlagyivosztokba. De visszatérve Európára és Magyarországra: Brazíliában rengeteg a kiváló, tehetséges futballista. Ott egy szintet elértem, igaz, válogatott nem lettem, de többre vágytam. Az ügynökömnek, Anderson Correának köszönhetem, hogy ide kerültem. Ő kifejezetten jó kapcsolatban volt a Honvéd akkori vezetőedzőjével, Aldo Dolcettivel, s így jött össze az a kapcsolat.

- Térjünk vissza a gyökerekhez, Brazíliához. Mesélne gyermekkoráról, a családjáról?

- Természetesen. Mato Grosso do Sul államban, Dourados városában születtem 1983 október 15-én. Szüleim a középosztályhoz tartoztak és tartoznak a mai napig is. Édesapám, Elizeu Alves Dos Santos kereskedő, míg édesanyám, Edileuza Maria háziasszony. Négy testvérem van, egy fiú és három lány. A 23 éves Adriano szintén futballista, ráadásul tehetséges játékos, a 21 éves Adriana fogorvos asszisztens, a 19 esztendős Andreia eladó, míg a 14 éves Adriane még tanul.

- Mikor és hol kezdett el focizni?

- Már kisfiúként is szinte csak a focin járt az eszem. Átlagos tanuló voltam, közben szülővárosomban 12 évesen kezdtem el komolyabban a játékkal foglalkozni egy labdarúgó iskolában, aminek a neve 7 de Setembro FC. A szüleim semmiben sem gátoltak, támogattak, s azt mondták, azt tanácsolták: azért harcoljak meg az életben, amit szeretnék elérni, s ez a labdarúgás volt. Később, amikor már a karrierem szempontjából váltani akartam, a nagyobb lehetőség miatt Európába jöttem, a családom akkor is támogatott. Hála Istennek, jó döntés volt, mert fejlődtem, s ezt nem csak én, de mások is mondják. Persze, jó lenne még nagyobb hírnévre szert tenni, ez az egyik nagy álmom, s ezt szeretném az FC Fehérvár csapatával elérni. Olyan elismert labdarúgó szeretnék lenni, mint a szintén Douradosból származó egykori csapattársam, Lucas, aki ma a Liverpool játékosa. Remélem, hogy ezt a célt Fehérváron sikerül megvalósítanom. Persze, ehhez bajnokságot kell nyernünk, s ki kell jutnunk a nemzetközi porondra.

- Kérdés, itt milyen lesz a hangulata. A családja most itt él önnel, hiszen az sokat számít.

- Természetesen velem vannak, s nem csak egy hónapig. Melanie egyébként számítógépes rendszergazda, de most háziasszony, míg Ingrid óvodás. Berendezkezdtünk Fehérváron és nagyon jól érezzük magunkat. A klubnál is minden a legnagyobb rendben, a csapat is nagyon jó és összeszedett. Korrekt és nagyszerú körülményeket taapsztaltam, s ez is a fejlődés, a továbblépés záloga. Számomra az is nagyon fontos, hogy két honfitársam, Romero és Allison Moreira is a csapat tagja, mert ez azt jelenti, hogy anyanyelvünkön tudunk beszélgetni, kommunikálni egymással. Jó együtt lenni azokkal, akik hasonló, vagy azonos kúltúrából érkeztek. De a csapat többi tagjával is nagyon jó a kapsolatom. Minden adott a jó szereplésre, ez a célunk.

(www.sportandmedia.eu)
2009.02.17. 09:17
 
Vissza    Nyomtatás