A napsütésben, de hideg, kavargó szélben játszott mérkőzésen Disztl László főként azoknak adott lehetőséget, akik a hét két korábbi találkozóján, Szerbiában kevesebbet játszottak. A Sebők – Fehér, Deniszov, Koller, Fejes – Dvéri, Lattenstein – Vadász, Sándor, Nagy D. – Disztl D. tizenegy kezdett, és mindössze két cserénk lépett pályára: Dvéri és Lattenstein helyett Lelkes Péter és Gulyás Géza. Az első félidő tapogatózó játékában a másodosztályú csapatnak voltak inkább helyzetei, a Vidi középpályásai nagy hibaszázalékkal játszottak, és a labdakihozatal is sok kívánni valót hagyott maga után. A „rend”, a 37. percben állt helyre, amikor a hosszabb kihagyás után újra játszó Dvéri Zsolt középről, 30 méterről, a kapu bal oldalába csavart egy szabadrúgást. A fehér mezes hazaiak még a fordulás előtt növelték előnyüket: Fehér Zsolt jobb oldali beadását Disztl Dávid a hosszú saroknál, a kapu szájából pofozta a hálóba. A második félidőben, a Kaposvölgye cseréi után még szembetűnőbb lett a Vidi fiatal csapatának fölénye. Jól játszott a csapat, és ennek két újabb Disztl-gól lett a jutalma. Dávid előbb lemásolta első gólját, a különbség csak annyi volt, hogy a Sándor Pista tökéletes indításából induló akció végén Fehér beadását középről fejelte a hálóba, majd két perccel a lefújás előtt a sokadszor előretörő Deniszov lövése nyomán a kapusról kipattanó labdára csapott le, majd szemfüles góllal tette fel mesterhármasára a koronát.
Képek a mérkőzésről
|