A programjukat az eligazítás után dr. Kator Miklóssal és asszisztensével kezdő srácok a pincében (az akadémisták számára egyébként a helység tantermekként is funkcionálnak, itt kapnak kiscsoportos képzést, van, akihez például egymagához jön az olasz tanár) még csiviteltek, de a tesztpálya műfüves csarnokába lépve bizony a rutinosabbaknak is elállt a szava. Dr. Kator Miklós, a Sportkórház főorvosa által elvégzett orvosi-élettani vizsgálatok felmérték a játékosok anyagcsere állapotát, keringési rendszertani állapotát, testösszetételét, majd a csapata a tesztpályára vonult a motorikus vizsgálatokra. Itt az első fázis a technikai elemek is tartalmazó, roppant fárasztó, ugyanakkor nagy koncentrációt igénylő gyakorlatsoré volt, majd következett a fizikai teszt. Időközben megérkezett Garancsi István is, a klub tulajdonosa, aki a a legutóbbi napokban többször is kijelentette, maga is kipróbálja a roppant fizikai igénybevételt igénylő pályát, ősszeméri az erejét a nála jóval, esetenként több mint huszonöt évvel fiatalabb futballistákkal. Garancsi úr természetesen nem a levegőbe beszélt, hiszen tapasztalt hegymászóként és rutinos teljesítménytúrázóként sok, sokkal fiatalabb sportolót lepipáló kondícióval büszkélkedhet. Hogy a „versenynek” tétje is legyen, kijelentette, amelyik labdarúgó legyőzi őt, azt vendégül látja Budapesten a kedvenc éttermében egy ebédre. Bár a végeredmények azt jelentik, hogy az FC Fehérvár tulajdonosának sok ebédre van máris programja, dr. Mezey György sportigazgató elismeréssel mondta: „Megdöbbentően helytállt. Példát lehet venni akaraterőről, hozzáállásból, még akkor is, ha az a terve, hogy legyőzze a csapat fiatal futballistáit, nem sikerült.” Mert bizony, a játékosok is csak kapkodták a pálya végén a levegőt, és amikor például Simek Peti belekezdett a „Gyuri bácsi ez a pálya…” kezdetű monológba, ember legyen a talpán, aki tudja, mi volt a mondatban több: elismerés, vagy fohász? |