Lett volna sanszunk az egyenlítésre

Sebők Zsolt igazán nem panaszkodhatott arra, hogy unatkoznia kellett a Debrecen elleni mérkőzésen. Főleg az első félidőben volt nagyon sok dolga és nem egyszer bravúrral kellett hárítania. Nagy része van abban, hogy nem fordultunk komolyabb hátránnyal a második játékrészre. Közvetlenül a lefújást követően faggattuk tapasztalatairól.

 

Sajnos egy olyan meccsen vagyunk túl, amelyen folyamatosan koncentrálnod kellett, nem lehetett lazítani. Nem érzed úgy, hogy több alkalommal is kiszolgáltatottá tettek a csapattársaid a hazai támadóknak?

Nem, bár igazából nehéz mit mondani egy vereség után. Talán 2-1-nél volt lehetőségünk az egyenlítésre.

A nézőtérről úgy tűnt, hogy sem a középpályásaink nem tudták megszűrni a hazai támadásokat, sem pedig a szélső védők nem álltak feladatuk magaslatán. Nem lehetett volna jobban felkészülni a Loki várható harcmodorára?

Úgy érzem, hogy fel tudtunk készülni erre, de egyéni játékban nem tudtuk velük felvenni a küzdelmet.

Több alkalommal is játszottunk itt meccseket és rendre szoros mérkőzések voltak ezek.

Szerintem most is szoros volt, az volt a baj, mint a kupameccsen, hiszen akkor is és most is mi kerülhettünk emberelőnybe, de mégis ők szerezhettek gólt. Érthetetlen, de inkább bennünket zavar meg, ha többen vagyunk a pályán, mint az ellenfelünk.

2006.10.01. 08:22
 
Vissza    Nyomtatás