Tévéfotel. Az NB1.hu jegyzete
Örömmel tapasztalom, hogy helyreállt a világ rendje. Hogy a nagy futballhagyományokkal rendelkező Tatabányának és Székesfehérvárnak - túl csődhelyzeteken, a megszűnés vissza-visszatérő fenyegetésén, tulajdonosváltásokon, névcseréken - stabil NB I-es csapata van. Hogy a történetükben a klub, vagyis a háttér visszatért a helyére, és megint a játékról beszélhet a szurkoló.
 

Mégpedig milyen remek két szurkolótábor!... A fehérvári érthetően feldobottabb, idegenben is tömegesen dalol, táncol, buzdít. A tatabányai is él-hal a csapatáért, de igényes és kritikus: teli tüdővel kezd ugyan, de ha a csapat nem pörög magas fordulatszámon, könnyen alábbhagy a lelkesedés. Gyerekkorom tatabányai vakációi során volt módom megtapasztalni, hogy például a Szovják, Lahos, Dombai, Bíró, Deli összetételű álomcsatársor is kapott rendesen, ha elmaradtak a rohamok és a helyzetek.
Az irammal, az akarással, a küzdelemmel nem volt gond ezen a meccsen, a taktikai sakkozás ejtett csorbát a játék minőségén. A rombolás nagyobb szerephez jutott, mint az alkotás. Igaz, a taktikában érdekes elemként jelent meg viszont a ritmus. A fehérváriaktól biztonságos és kicsit kényelmes kontrát vártak a hazaiak, mire Csertői legénysége lendületes támadásokkal kezdett. Éppúgy a tatabányai Tanár Úr futballista tanítványai, akik a második félidő elején fogtak elszánt rohamozásba, kicsit fellazítva saját hátsó alakzataikat.
Nézhető meccs volt, és látszik: mind a két együttesnek van perspektívája, miután most már elsősorban a futballról szól az élete.
Rokonszenvvel figyelem az erőfeszítéseiket. Azt kívánom mindkettőnek, hogy teremtse meg a maga korszerűen, napi két edzéssel, nagyon kemény és következetes munkára épített képzéssel, világszínvonalú terheléssel működő utánpótlásbázisát. Mindkét városban nemzedékek nőttek fel a minőségi futball bűvöletében, és a génjeikben hordozzák az igényes játékot. És ez soha nem hazudtolja meg önmagát. Bármiben hajlandó lennék fogadni: ha egy dúsgazdag, futball- és nem csak pénzbarát mecénás betoppanna Salgótarjánba, néhány év alatt a srácokból ott is kijönne az NB I.
No, de nem álmodozom tovább. Örülök annak, ami már megvan.
Szekeres István
2005.11.23. 10:57
 
Vissza    Nyomtatás