Rendkívül eseménydús első félidőt produkáltak a csapatok. Eleinte szinte kizárólag a házigazda kispestiek veszélyeztettek, később azonban a székesfehérváriak is eljutottak helyzetekig, sőt ziccereket rontottak futószalagon. Fél óra játékot követően két percen belül két gólt láthatott a közönség, és a hajrában is mindkét oldalon adódtak lehetőségek.
A második felvonás kevésbé volt izgalmas, mint az első. Eppel Márton a 74. percben ismét betalált, azonban a játékvezető les miatt nem adta meg a gólt. A 93. percben a csereként beállt Vernes közeli góljával szerezte meg a három pontot a Honvéd. A vendégek kapusa, Kovácsik Ádám ekkor is hibázott, ahogyan a kispestiek első találatánál is.
MARCO ROSSI, a Honvéd vezetőedzője: – Arra számítottam, hogy ellenfelünk nagy erőkkel, négy támadó középpályással rohamoz majd, és nem is tévedtem. A szünet után már azt csináltuk, amit az ellenfelünk, és ez jó döntésnek bizonyult, mert meghozta az eredményét. Sokat beszélnek arról, hogy a Honvédnak jó a taktikája, de ezúttal a szívünkkel nyertünk. A játékosok az utolsó percig hittek a győzelemben, és ez gyümölcsözött is. Kalapot emelek előttük, mert a hét minden napján becsülettel dolgoznak – ha szabad megjegyeznem, nagyobb elismerést és több nézőt érdemelnének. Folyamatosan a jövőt építjük. Szeretnénk még több fiatalt a csapatban látni, és lehet, hogy a hátralévő fordulókat alárendeljük ennek a célnak. Ez azonban nem mehet az eredmény rovására – mert ez a Honvéd!
HORVÁTH FERENC, a Videoton vezetőedzője: – Az első félidőben eldönthettük volna a mérkőzést, négyszer álltunk a kapussal szemben... A második félidő már kiegyenlített volt, de ha nem rúgjuk be a helyzeteket, akkor ennek ez a vége. A balhét elviszem, mert ez az edző dolga, de azt megjegyezném, sok mindenkinek el kellene gondolkodnia azon, hogyan jutottunk idáig. Egy edző nem tehet annál többet, mint hogy megkomponálja a meccset, hogy a csapata négy vagy öt ziccert alakít ki... Mindenkinek megvan a maga felelőssége, és remélem, hozzám hasonlóan mindenki vállalja is a maga részét. Világ életemben küzdöttem, amit elértem, azt a kitartásomnak köszönhetem. Most is küzdök, amíg bírok, de hogy ez mire lesz elég, nem tudom, ahogyan azt sem, hogy egyedül maradok-e, vagy találok társakat ebben a harcban. Egy biztos, én nem adom fel!